John Gribbin

A kvantumfizika - legalábbis egy olyan, fizikai témában alig jártas laikus számára, mint amilyen én is vagyok - nehéz téma. John Gribbinnek mégis sikerült úgy előadni, hogy legalább "képi világom" legyen a dolgokról. Nagyképűség lenne azt állítani, hogy 100%-ban abszorváltam a könyvet. Sokszor előfordult az olvasása során, hogy két-három oldalt vissza kellett lapozni és újra olvasni az adott részt. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül, de ez nyilván nem Gribbin úr hibája, hanem az én felfogásom nem volt toppon. (Azért valljuk be, nem "hétköznapi" gondolkodást igánylő feladat: pl. egy elektronnak 720 fokot kell fordulnia - tehát nem elég csak 360 fok - a saját tengelye körül ahhoz, hogy "ugyanazt az oldalát" lássuk, mint mielőtt elfordult volna.) Nagyon izgalmas könyv, olvasmányosan, néhol humororsan előadva. A témában érdeklődő polgár számára alapmű. Csak ajánlani tudom. (Folytatásának - "Schrödinger kiscicái és a valóság keresése" - 75. oldalánál járva talán már bizton állíthatom, hogy még jobb, mint a 10 évvel korábban íródott "Schrödinger macskája".)

A kvantumfizika - legalábbis egy olyan, fizikai témában alig jártas laikus számára, mint amilyen én is vagyok - nehéz téma. John Gribbinnek mégis sikerült úgy előadni, hogy legalább "képi világom" legyen a dolgokról. Nagyképűség lenne azt állítani, hogy 100%-ban abszorváltam a könyvet. Sokszor előfordult az olvasása során, hogy két-három oldalt vissza kellett lapozni és újra olvasni az adott részt. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül, de ez nyilván nem Gribbin úr hibája, hanem az én felfogásom nem volt toppon. (Azért valljuk be, nem "hétköznapi" gondolkodást igánylő feladat: pl. egy elektronnak 720 fokot kell fordulnia - tehát nem elég csak 360 fok - a saját tengelye körül ahhoz, hogy "ugyanazt az oldalát" lássuk, mint mielőtt elfordult volna.) Nagyon izgalmas könyv, olvasmányosan, néhol humororsan előadva. A témában érdeklődő polgár számára alapmű. Csak ajánlani tudom. (Folytatásának - "Schrödinger kiscicái és a valóság keresése" - 75. oldalánál járva talán már bizton állíthatom, hogy még jobb, mint a 10 évvel korábban íródott "Schrödinger macskája".)

John Gribbintől ez a második könyv, amit elolvastam, de egészen biztosan nem az utolsó. Egy másik írása, A Tudomány története 1543-tól napjainkig című meggyőzőtt arról, hogy írói stílusa rendkívül élvezetes. A tudományos igényességet, az érdekes témák megválasztását és logikus láncra való felfűzését remekül kiegészíti a finom humor és ahogy életet lehel a múlt történéseibe. A tudósok és a kutatások történetei mindkét könyvben megelevenednek, nyoma sincs száraz, unalmas, iskolaszagú részeknek. Eddigi két könyve alapján azt mondanám, alapvetően történeti megközelítést alkalmaz, tehát végig kell izgulnunk az egyes folyamatokat, nem a kész tudásanyagot tárja elénk, ami a tankönyvek sajátja. Bár matematikából egészen jó voltam, a fizikától és a kémiától valahogy mindig idegenkedtem. Atom, fény, elektron, magfizika: ki gondolná, hogy mindezt egészen más megközelítésben is elő lehet adni? Hogy az egyik legnagyobb olvasmányélmény válhat belőle? Számomra az egész könyv egy izgalmas és megrendítő utazás volt az egyre kisebb méretek világában. A munkahelyen állandó téma volt, rendszeresen beszámoltam az olvasottakról. És ami meghatározó: én mint szkeptikus és agnosztikus nem bővelkedem misztikus élményekben. Hát most megkaptam. Én a magam részéről kijegyzeteltem a könyvet, mert tisztában vagyok azzal, hogy a könnyedség sokszor csalóka. Hiába tudom követni, ha a tudás nem rögzül és a leírtakat újra előadva rájövök, hogy bizony nem tudom szépen visszamondani. Persze nem muszáj mindenben tananyagot látni. Az sem utolsó, ha csak átadjuk magunkat az önfeledt élvezeteknek. Mint mondtam, nem ez az utolsó könyv a szerző tollából, amit el fogok olvasni: ma megvettem a könyv folytatását. Schrödinger kiscicái és a valóság keresése már a könyvespolcról figyel.

Gribbin könyve lenyűgözi a kvantummechanikában korrábban nem járatos, de érdeklődő olvasót, hosszú időre meghatározza gondolatait, és amint tudomást szerez a könyv folytatásáról, ráveti magát . Egy új világ tárul ki az olvasó előtt, amit már nem lehet bezárni többé. E könyvek ismeretében nem értem, hogyan lehet olyan száraz tankönyveket írni, amelyek az életkedvét is elveszik a tanulóknak, nem hogy felkeltenék az érdeklődését. Az élenjáró tudósok igen nagy elismerést érdemelnek, de akik a nagy felfedezéseket közre is tudják adni, legalább olyan fontos szerepet játszanak.

Elég érdekes könyv, néhol - különösen a "macskás" résznél - filozófiai gikszerek észlelhetők.