A jövő krónikája

Áll egy öreg víztorony egy csodás mező kellős közepén, időfolyosók különleges kereszteződésében. Egy ragyogó nő lakja, akinek nem kell sok az élethez, egész önmagában is. Ő az egyetlen állandónak tűnő ezen a helyen, minden más folyton változik. Ebben a víztoronyban összetalálkozik múlt és jövő, igazság és hazugság, súlyos és könnyű. Itt találkozik össze Moira és Adam, hogy a világot szó szerint kimozdítsa a négy sarkából. A négy sarkot pedig az Idő bizonyos pontjain a manipuláció, a pénz, a hatalom, és a felelőtlenség jelentik. Más pontjain azonban ezt a négy sarkot a felelősségtudat, a szabadság tisztelete, a döntések tisztasága és nem utolsó sorban a szeretet ereje képviseli. És hogy melyik erő kerül felül majd e láthatatlan, titkos háborúban, csakis rajtunk, EMBEREKEN múlik. A kérdés csak az, mit kell tennünk, hogy jelen döntéseink végül lelket nyugtatóan tükröződjenek vissza a Jövőből. Erről szól hát a Jövő krónikája... "Vajon mi emberek miért nehezítjük meg ennyire egymás sorsát? Miért raboljuk meg egymás szép életét, álmait, nyugalmát? Miért akarunk mások kárán érvényesülni, meggazdagodni, versenyt nyerni? Ki és mi fizeti meg nekünk végül a túlhajtott fáradozást? Érdekli-e a lelket a sikerült verseny, a magas beosztás vagy a sok pénz? Érdekli-e a lelket a megszerzett hatalom? Nem. Őt csak az érdekli, hogy az adott lehetőségekkel hogy bántunk. Az adott körülményekben mennyit adtunk önmagunkból. Mennyi békét és biztonságot sugároztunk másoknak. Mennyi álmot segítettünk megvalósítani. Csak azt nézi, hogy megőriztük-e magunkban az áldást, mellyel útra keltünk. Csak az érdekli, adtunk-e belőle másoknak is..."