A kebelbarát

Részlet a könyvből: A Long Island City-ben egyszerű házacskám volt, melyben feleségemmel és anyósommal laktam együtt. Szerény tőkénk, melyet első helyen betáblázva, ingatlanokra adtunk kölcsön, felmentett a megfeszitett munka kényszere alól, tehát ily módon egész kényelmesen járhattam ügynöki foglalkozásom után. Irodám a vasbetonból készült felhőkarcolók egyikének legfelső emeletén volt, melyek New-York huszonharmadik utcájától északi irányban zárják el vízszintesen a láthatárt. Irodám szomszédságában egy olyan szép férfi lakott, kihez hasonlót életemben még alig láttam volt. A felvonók egyikében vagy az előcsarnokban sokszor találkoztam vele és gyors mozdulataival gyakran láttam őt elhaladni ajtóm előtt. Arca mindig merengő, komoly kifejezéssel birt, jóformán soha sem mosolygott. Sötét, nagy szemeinek tekintete olyan élénk és átható volt, hogy szinte kényelmetlenül éreztem magamat, ha váratlanul találkoztunk. Tekintete azonban soha sem nyugodott hosszú ideig valakin. Gyorsan keresztüljárta az ember lelkét s azután másfelé fordult. Ez az érdekes ember látszólag kevesekkel érintkezett. Csak egyszer láttam, hogy a márvány előcsarnokban egy idegen úr köszönt neki. Ez alkalommal, mialatt ismeretlenem szintén megemelte kalapját, észrevettem, hogy meglehetősen hosszú, sötét gesztenyeszínű haja vöröses fényben játszik.