A két Daisy

Részlet a műből: "Daisy Simpson egy órakor feküdt le, lázas és félig részeg vidámságban; valamivel később felébredt az éjszaka sötét, de csillogó szürkeségében és figyelte a beszélgetéseket, amelyek éjjel-nappal meg nem álltak annak a városnak az utcáin. Mert Daisy külföldön volt, azok közt, akiket anyja odahaza East Sheenben idegeneknek nevezett, és az idegenek - amint ismeretes - se éjjel, se nappal nem hagyták abba a beszédet. Az idegenek torka más elvek szerint készül, mint az angol torok, amely attól is kifárad és megfájdul, összeszorul és elgyengül, hogy ködös, visszahúzódó beszédét mormolja, nyilván annak a borzalmas éghajlatnak a hatása alatt, amelyet az angolok kiválasztottak lakóhelyük számára. Az idegenek torka nem fárad ki; hangjuk úgy csendül ki belőle, mint a harang, vibrálóan és harsányan és nemesen, nem pedig elkenve és fojtva és laposan, mint az angolok mormogása. Nem lehet csodálkozni hogy az idegenek szeretik produkálni a hangjukat, nemcsak egész nap, hanem egész éjjel is. Miss Simpson, amint ott feküdt a sötét és csillogó reggelben, úgy érezte magát, mint az a kicsi, hideg szél, amely gyászosan indul el hajnal felé; a lelke, egész élete elhalóban volt a hajnal nyomorúságában és megdöbbenésében. Hol van és ki ő és miért? Micsoda a világ, amely oly különös, oly félelmesen siet a csillagok rémületes hatalmassága közt és mit keres ő a világon, föld és ég között, vagy talán inkább föld és pokol között? Akit az istenek el akarnak pusztítani, először megőrjítik. az istenek teljesen ki akarják őt írtani."