A két Kip testvér

A két Kip-testvér Negyvenhat évvel azután, hogy Nagy-Britannia elfoglalta Új-Zélandot, 1885 táján az aranyláz még javában dühöngött ebben a tartományban. Bár a hirtelen meggazdagodás mohó vágyával járó zavargások ezt a gyarmatot sem kímélték meg, a személy- és vagyonbiztonság aránylag mégis állandóbb és szilárdabb volt ott, mint Ausztrália többi aranytermő vidékein. A szerencsevadászok ezért tömegesen özönlöttek Új-Zélandra is. És nem csupán az ausztráliai gyarmatosok meg a kínaiak csaptak le a gazdag aranyterületekre, mint a ragadozó madarak, hanem Európából és Amerikából is hajószámra érkeztek egyre újabb kalandorok. Nem csoda, ha az aranymezők (placers) aranytermelésének értéke 1864 és 1889 között szédületesen megemelkedett. A jég birodalmában Az 18... esztendő május havának 12. napján, hajnali öt órakor Dunkerque ódon székesegyházának lelkésze fölkelt, hogy misét mondjon, amint szokta; ezen az első csöndes szertartáson egyébiránt általában csak néhány öreg halász vett részt. Felöltötte a miseruhát, és már elindult az oltár felé, amikor valaki bejött a sekrestyébe; a váratlan látogató szeméből öröm és izgatottság sugárzott. A szélcserzette arcú, öregedő tengerész a hatvanadik éve felé közeledett, de még jó erőnek örvendett; fürge lépteiről látszott, milyen rugalmas izmok mozgatják szikár testét, nyílt arcvonásai pedig jó kedélyről és becsületes lélekről tanúskodtak. - Főtisztelendő úr, legyen szíves, álljon meg egy pillanatra!... Nagyon kérem... - szólította meg a papot. - Mit kíván ilyen kora reggel, Jean Cornbutte? - kérdezte a lelkész. - Hogy mit?... Legszívesebben a nyakába borulnék, tisztelendő atyám!... Se többet, se kevesebbet nem kívánok... - No de ezt majd csak a mise után tegye meg, és előbb persze legyen jelen a szertartáson.... - Ugyan, hagyja, tisztelendő úr!... - felelte mosolyogva a vén tengeri medve. - Még ne törődjék a misével, előbb más szolgálatot kellene tennie a kedvemért...