A püspök atyafisága

"A kor nem alkalmas arra, hogy benne nagyobb igényű költői művek keletkezzenek. A mai, életbevágó közgazdászati érdekek szolgálatában álló, vagy szenvedéllyel politizáló korszak, lázas izgatottságával s anyagias gondolkodásmódjával, egyáltalán nem kedvez a nagyobb elmélyedést követelő költői alkotásnak, s mintegy kényszeríti az írót arra, hogy könnyebben hozzáférhető, gyorsabb hatású, rövid művek írásába forgácsolja szét erejét és hivatottságát." Szana Tamás írta e sorokat 1889-ben a korszak elbeszélőit bemutató írásában. A mű a korszak nagyregény-vállalkozásának indult, nagy figyelmet is keltett, bár már a kortársi kritika sem fogadta egyöntetű elismeréssel. Túl sokat akart az író, egyszerre írt (volna) társadalomrajzot, karriertörténetet, erkölcsi példázatot. Ehhez - a kortársak szerint is - írói eszközei szegényesnek bizonyultak. Ahogyan Mikszáth Kálmán fogalmazta: "Nagyobb kár a fácskáért, melyen csak egy szem cseresznye terniett, mint amely már meghozta sok évben a maga gazdag terméseit és elaggott. A püspök atyafisága tényleg csak egy cseresznyeszem, de sokatígérő." A regényt folytatásokban három napilap közölte szinte egyszerre. Könyvalakban először Aradon 1889-ben, jelent meg. A könyvet nem tekinthetjük kulcsregénynek, tehát alakjai nem behelyettesíthetők. Akkor sem, ha a történet maga és a történet hőseinek megjelenítése elsősorban Iványi újságírói ismereteinek, a magyar politikai, társadalmi életben való jártasságának vagy vélt jártasságának köszönhető.