A rivaldafény árnyékában - A "vágatlan" Luzsnyánszky dosszié

Ki merem adni ezt a "vágatlan" ügynöki dossziét. Nem kurtítottunk semmit, még a helyesírási hibákat sem javítottuk ki. Talán kockáztatok - egy esetleges perdömping romba döntheti a Kapu szerkesztőségét. Miért adtam ki? Mert jó. Valódi társadalmi kórrajz. Az ügynököknek megadatott a véleményszabadság és a kendőzetlen őszinteség lehetősége. Az akkori sajtónak nem. A most felcseperedő történészek többet tudnak majd meg Luzsnyánszkytól, (MGP) mint a hivatalos dokumentumokból. Briliáns írástudó írta e jelentéseket. Nem mocskolódott. Nem használt sértő szavakat. Meg kell ismerjék ezt a dossziét! Egy aljas rendszer szép gyümölcse. A fasizmustól és a kommunizmustól csak diktatúrát várhatunk el. Nem kell hápogni és csodálkozni. Ez a totalitárius rendszerek természete. Persze hogy szükség volt ügynökökre! Csak a jellemtelen és a gyenge tudta vállalni. Akár zsarolással, akár szép szóval elérték, hogy tisztességesnek tűnő polgárként jelentsenek egymásról. Ha kellett, a családjukról is. És főleg barátaikról, akik bizalmát élvezték. Talán százezren voltak. Ők utazhattak, soron kívül kaptak lakást, Trabantot... ez egy ilyen világ volt. Nagy részük persze mocsokságokat írt jeles emberekről, akiket tönkretettek. Bánjon el velük a lelkiismeretük és a jövő. Brády Zoltán