A sólyom utcai fiúk

Sásdi Sándor így beszél új ifjúsági regénye keletkezéséről: "Egyszer már össze kellene számolnom, hogy pontosan mennyi regényt írtam életemben. A harmincat meghaladja, úgy gondolom. Közötte a mostani, a "Sólyom utcai fiúk" a negyedik ifjúsági művem. Be kell vallanom, gyanúsan rövid idő alatt készült el. Örömmel írtam, munka közben sose éreztem azt, hogy dolgozom, inkább azt, hogy kedvtelésből csinálok valamit, ami közel áll a szórakozáshoz. A "gyanús" szót azért használom, mert féltem: nem sok jó származhat a magától adódó gyorsaságból. Szinte örültem is, ha egyszer-egyszer elakadtam, tétováztam: melyik úton induljon el, mit tegyen, mit mondjon a regénybeli figura. Szerencsém volt, mert éppen a kényszerű pihenés idején, villamoson, autóbuszon vagy az utcán összeakadtam azzal, aki pontosan olyan volt, mint amilyennek Gonda Imrét, vagy Buru Tamást, vagy Wurm Palit írtam le. Szóba elegyedtem vele. Értem a gyerekek nyelvét., ők sohasem bizalmatlanok hozzám, megérzik, hogy vénségemre is inkább hozzájuk tartozom, mint a felnőttek külön világához. Tétovázás nélkül azt felelték kérdéseimre amit éreztek, és amit bizalmas pillanataikban, legjobb pajtásukkal szoktak csak közölni. "Persze, hogy pontosan ezt mondta volna, pontosan így cselekedett volna Kandó Feri" - gondoltam, és suttyomban már jegyeztem is a nekem olyannyira értékes szavakat. Ismerős és ismeretlen gyerekek voltak "szerzőtársaim", ezeknek egyike volt az, aki a tervezett szerényebb címet lefitymálva, kérdezte: "És miért nem A Sólyom utcai fiúk?" Hebegtem valamit a Pál utca gyerekeiről írt világhírű regényről, kötelező szerénységről, a magam munkájának bizonytalanságáról, de egy másik srác is megszólalt: "Miránk többé ne számítson, ha nem fogad nekünk szót...". Szót fogadtam. A mai ifjúság életéről, problémáiról szóló érdekfeszítő regényt Szecskó Tamás kifejező rajzaival adjuk az olvasó kezébe