A vereség forradalma - Egy sporttudósító feljegyzéseiből

FÜLSZÖVEG 1954-ben, a berni labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzése történelmi szerephez juttatja a német és a magyar válogatottat. A sport kereteit szétfeszítve, a győztes Fritz Walter-csapat a biztató fellendülés jelképévé válik Németországban, a vesztes Aranycsapat pedig itthon működésbe hozza az elégedetlenség időzített bombáját. A szikra kipattant, az eseménysorozat végpontja a tragikus véget ért forradalom. A német válogatott diadalútján a pályaudvarokon virágcsokrokkal integető tömeg köszönti a játékosokat, a berlini Olimpiai stadionban az államelnök, Theodor Heuss a sportolóknak odaítélhető legmagasabb kitüntetést, az "Ezüst babérlevelet" tűzi a futballisták mellére. Néhány száz kilométerrel keletre egészen más a hangulat. A magyar focisták szerelvényét biztonsági okokból megállítják Tatán, a játékosokat másnap a sötétség leple alatt autókon lopják be a fővárosba. Budapesten magasba csapnak az indulatok hullámai. Az emberekből a vereség okozta csalódáson túl kitör a nap mint nap elszenvedett keserűség. Szidják a szövetségi kapitányt, s egyidejűleg a gyűlölt pártvezér leváltását követelik. A hatalom birtokosai döbbenten, szinte bénultan veszik tudomásul, hogy mindaz ami idáig elképzelhetetlen volt hirtelen valósággá válik, a lehetetlen lehetségessé lesz.