Aki átment a szivárvány alatt

A brazíliai Sao Paulo felhőkarcolóinak tövében, a Tieté partján áll a barakktelep, ahol egy néger asszony a szemétből kikotort füzetekbe naplót kezdett vezetni. Feljegyezte küzdelmes hétköznapjainak minden eseményét: mikor vásárolt húst a gyerekeknek, mikor jutott egy kevés zsír a levesbe. Carolina, aki guberálásból tartotta el három gyermekét, napról napra megküzdött a betevő falatért. De a kemény és gyakran hiábavaló küzdelem se törte meg erejét: nyitott szemmel járt a világban, s néhány sorba sűrítve életregényeket mond el számunkra. Carolina nem riportot írt a telepről, hiszen nemcsak egyszerű látogatója, de lakója volt a barakktelepnek. Az apró-cseprő intrikák, a gyerekek játéka, az utca élete az ő egyszerű szavakból épített, botladozó soraiban eleven színeket ölt. Egy barakklakó naplója. Inkább vallomásnak kellene neveznünk, hiszen őszinte, bensőséges szavai ismeretlen, eddig fel nem tárt mélységből törnek fel, hogy tudósításával szélesre tárja a nyomorúságos barakkok ajtaját.