Alig derült fölöttem... (Napló és versek Koczián Sándor hagyatékából)

Pécs Petőfijének nevezi a romantikus hősöket kereső utókor. Diákfiú volt, költői tehetséggel. A honvédszázados csöndesen lázadó fia, aki rövid, alig két évtizedet átfogó élete végén csillogó hírnevet nem szerzett, csupán emlékeket hagyott maga után. És néhány tucat verset. Emlékeit naplója őrzi, verseit az a díszkötet, melyet diáktársai, a főgimnázium önképzőkörének tagjai adtak ki halálának évfordulójára. Koczián Sándor: 1850-1870. A Bach-korszak újszülöttje, az ocsudás pillanatait élő nemzet serdülő fiatalembere. A kisváros a szegénység, a reménytelen szerelem foglya. Naplója tükör, a korabeli Pécs lázbeteg kézben tartott, töredezett tükre. A mai olvasó számára is elgondolkoztató, megrendítő vallomás. A versek? Vajda és Reviczky hangja, kevésbé Petőfié. Az epiteton ornans most már mégis örökre az övé: "Pécs Petőfije".