Amikor a hamvasztómester sírni kezd

Attila régi jó barátom, aki nem csak költő, író, filozófus, de gitárművész, pilóta gombaszakértő és egy Jet ski nevű szánhúzó kutya gazdája. A negyven vers, ennek a reneszánsz életű embernek a mindennapjaiból vett mikrotörténésekbe enged betekintést. Van itt hangsúlyos, hangsúlytalan, szimultán, kötött és szabadvers is. A versek formáját nehéz meghatározni, de könnyű olvasni őket. Ritka erény ez manapság. Tisza és Missisisppi, besúgók és boncmesterek, Janus Pannonius mandulafácskája és orgonaillatú temetők, alkalmi testek és szerelmek, gitárszonáta és blues, Párga és Baktó, sörök-borok és szippantások, Mozart és a melósok, csiga és a rigó, Vértó és a tenger, Thotmesz és a Vak Egér. És egy név: Emese. Mintha regényszilánkok lennének, egy pont irányába tükröznek: egyetlen történet kerekedik ki belőlük.