Antifer mester csodálatos kalandjai (Első magyarnyelvű kiadás, Franklin-Társulat)

Részlet a könyvből: I. FEJEZET, melyben egy ismeretlen hajó, ismeretlen kapitány parancsa alatt ismeretlen tengeren egy ismeretlen szigetet keres. 1831-iki szeptember 9-én reggel a kapitány hajnalban 5 órakor elhagyta a hajó szobáját és megjelent a födélzeten. A nap már fölkelőben volt, vagyis helyesebben csak sugarai mutatkoztak a légkör alsó rétegeiben, mert a korongja még a láthatár alatt volt. A tenger fölszinén fényes világosság siklott végig, a végtelen víztükrön hullámfodrokat borzolt föl mindenfelé a reggeli szellő. Ugy látszott, hogy a csöndes éjszaka után szép nap fog következni, egyike ama szeptemberi napoknak, a melyek a mérsékelt égöv alatt még előfordúlnak a meleg évszak végén. A kapitány messzelátóját a jobb szeméhez illesztette és üvegét félkörben végigvitte azon a határvonalon, a hol a mennyboltozat és a tenger összeolvadt. Aztán oda ment a kormányoshoz, egy bozontos szakállú vén emberhez, kinek éles szemei pislogó szempillák alól csillogtak. - Hány órakor vetted át a kormánykereket ? - kérdé. - Négy órakor, kapitány úr! E két ember olyan nyelven beszélt, a melyet semmiféle európai ember, sem angol, se franczia, se német meg nem értett volna, ha csak nem járatos a Levante kikötőiben. Valami sziriaival vegyes török tájszólás lehetett. - Nincs semmi újság ? - Nincs, kapitány úr.