A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
budapest
| 1998
| cérnafűzött, keménytáblás
|
222 oldal
Első ízben 1949-ben találkoztam dr. Erős Gyulával a Pénzügyminisztériumban, dr. Antos István államtitkár szobájában, a tanácskozó asztal mellett. Dr. Antos István akkor még államtitkár volt, funkcióját csak később keresztelték át miniszterhelyeltesinek, s a minisztérium meghatározó személyisége volt. A mind üzemgazdasági, mind nemzetgazdasági tekintetben alaposan képzett, közvetlen és emberszerető szakértőt - igen kevés kivétellel - tisztelték és kedvelték a minisztérium régi és új tisztviselői egyaránt, Erős Gyula is, jómagam is. A későbbiek során mindketten ahhoz a körhöz tartoztunk, amellyel megosztotta szakmai gondolatait és gondjait, s akikkel bevont a munkájába. E körbe, annak magjába tartozott dr. László Andor, Pulai Miklós, Jancsecz Antal, Scholcz Rezső, Dobrovits Iván, Róka Róbert. Borbély Ferenc, Bokor János, Wilesek Jenő. Antos István ki akarta dolgoztatni, amit ma ,,országos cash-flow" tervnek hívnánk, akkor - szovjet mintára - pénztári tervnek neveztünk. Egy. az üzemgazdaságban régen és más néven ismert likviditási tervnek, ,,scontróba-vételnek" országos kiterjesztéséről volt szó. Erős Gyula a megtisztelő megbízást, mint kiválóan képzett közgazda, már fiatalon a Magyar Általános Hitelbank cégvezetője, s akkor a PM Üzemgazdasági főosztályának vezetőhelyettese kapta. (Hadd jegyezzem meg érdekességként, hogy az említett bankba mint gyorsíróbajnok került be. S hadd tegyem hozzá, hogy ekkor az államosított vállalatok irányításának az említett főosztály volt a központja.) Én jó orosz tudásomnak köszönhettem a feladatot 24 éves kezdőként, s az volt a dolgom, hogy az orosz metodika alapján csoportosított hazai adatokból készítsem el azt, amit Erős Gyulától ,,saját vállalkozásban", saját feje szerint kértek. A két, párhuzamosan készülő táblát egymás ellenőrzésének szánták, s annak, hogy milyen magyar metodikát érdemes kialakítani az 1946-ban olyan elmésen teremtett forint értékállandóságának megőrzésére. Akkor még álmunkban sem fordult volna elő, hogy 1952 elején a pénzstabilitást aláásó, erőltetett iparosítás mér majd csapást pénzünkre.