Az ítélet napja

A Simeon családról szóló regényfolyam utolsó kötetét veszi Az ítélet napjá-val kezébe az olvasó, e széles hömpölygésű családi történet végét és befejezését, mely a népes Simeon család megmaradt tagjainak további életútjáról számol be buda ostroma idején, illetőleg napjainkban, de a második világháborút közvetlenül megelőző időket s az ötvenes éveket is bevilágítja az egyes hősök visszaemlékezéseinek fényeivel. A történet tehát véget ér, s az írónak már csak egy feladata van, ahogy Tatay Sándor maga írja a regény epilógusában: "búcsút venni a regénytől, melynek alakjai árnyakként kísérték egy évtizeden keresztül. Néha azonban önálló életet követeltek maguknak, és helyette gondolkodtak, helyette cselekedtek. Fél évszázad rengeteg megválaszolatlan kérdésre, melyek mellett az élő és az élet meghátrálva elsuhant, ezek a megidézettek segítettek kései feleletet adni. Újra kezdvén az ötven esztendőt, bölcs felnőttként fogták a kezét a csodálkozó és eligazodni nem tudó gyermeknek: gyermeki tiszta szívet kölcsönöztek az ellentmondásos korszak zűrzavarában metévedt felnőttnek, hogy újra eligazdjék: ifjúi hevet, hogya bátorsága legyen újra felszakítani a bevarasodott sebet, hogy még egyszer fájjon, emlékeztessen és újra ítéltessen. Merőben más emberként akarta befejezni e regényt az író, mint ahogyan kezdte. Ezért igyekezett minden gyötreleme árán az események rugóit keresve feltámasztani az elmúlt ötven esztendőt. Sikerült ez mindenestül? Nem, mert újraszületni nem lehet. Alázattal kell fogadni ilyen nagy munka eredményeként azt is, ha az embert felismeri, elfogadja és mélyen megtanulja tisztelni az új élet törvényszerűségét. Azt, hogy az új élet kohói nemcsak a világpolitikai események szinterén izzanak, hanem minden kis nép külön küzdőterén és minden családi tűzhely melegén.