Ez a könyv "A jóga titkos tanítása" c. előző mű folytatása és befejezése, amely valójában azt célozta, hogy intellektuális utat törjön a nehezen érthető és absztrakt tantételei számára. Az indiai ember az összegyűjtött pénzét, érméit, aranyát vagy ékszereit vagyis a legértékesebb kincseit - mélyen a földbe ássa el, ahonnan csak nagyon fáradságos munkával lehet ismét kiásni. Hozzá hasonlóan a legjobbnak tartott igazságokat én is mélyen e könyvek sorai közé rejtettem el: az első kötetben az olvasó itt-ott elszórva talált néhány súlyos célzást, de amíg az egész tanítást meg nem ismeri - vagyis a két mű együttesét -, nem tud helyes ítéletet mondani. Ezzel magyarázható az a sok félreértés, amely az első könyvvel kapcsolatban fölmerült, mivel az alacsony szellemű és türelmetlen emberek soha nem képesek megérteni azt a kettős: interpretív és kreatív jellegét annak a feladatnak, amire ezek a művek vállalkoztak. E könyvvel most teljessé vált és az olvasó előtt van az egész tanítás, amely azt célozza, hogy ezt a korszakot megismertesse a lét alapvető elméletével. Ilyen explicit formában ez az első alkalom, hogy ezt nyugati nyelven leírva találjuk. Ilyen ultramodern formában eddig nem létezett. Azok az olvasók, akik türelmesek voltak az első könyv olvasása után - addig, amíg nem kapták meg a tanításról a teljes impressziót és annak integrált állításait -, ahelyett, hogy panaszkodtak volna, hogy zavarttá váltak, nem tudván, hová, milyen befejezés felé vezetett; akik nem az ellentmondásokat akarták mindenáron megtalálni - ahol valójában nincsenek -, most láthatják, hogy nem fognak elmenni üres kézzel. Talán jobban megértik most, hogy az előző könyvben miért az előteret kellett tisztázni, a háttérben pedig rejtve hagyni valamennyi erőfeszítésünk igazi célját, az Önvalót. Láthatják most, miért kellett először előkészíteni elméjüket erre az itt részletesen leírt tanításra, és miért kellett őket szellemi szemüveggel felszerelni - hogy a körülöttünk gyakran levő ideológiai ködön is keresztüllássanak - úgy, hogy ne ingadozzanak többé az egymással harcoló és versenyző tanok és hitek között. A mentalizmus szérumának először át kellett járni őket hogy közömbösítse a materializmus mérgező hatását, amely általában nemcsak a legracionalistább gondolkodást fertőzi meg, hanem - ha finomabban is - a vallásos és misztikus gondolkodást is. A mentalizmus az elme és az agy: egy érinthetetlen lényeg és egy tapintható tárgy: egy láthatatlan elv és a látható test közötti különbséget akarja jól megmagyarázni. Ha soknak éreznénk az e tárgyra itt szentelt időt és helyet, erre azt kell védelmül felhozni, hogy nemcsak arra van nagy szükség, hogy egy ilyen kevéssé ismert és nehezen hihető igazságot az iskolázott modern elme számára elfogadható módon bizonyítson be, hanem arra is, hogy e merész tanítás megértésének fontosságával ösztökélje a tanulót a keresésre. Ez az egész munka nemcsak előzetes volt, hanem más értelemben elsődleges is. Ui. nemcsak a jelen könyv még finomabb feltárásai számára készítette elő az utat, hanem az univerzumról is olyan nézetet közöl amely a legtöbb olvasó számára radikálisan új lehet. És még azok is, akiknek sem idejük, sem hajlandóságuk nem volt intellektuális metafizikai tevékenységre, legalább profitálhatnak abból, hogy tudomásul veszik azt, amit valaki - aki mindkettővel rendelkezett - kutatása közben talált. Könnyen lehet, hogy ezek az oldalak csak azokhoz szólnak majd, akiknek van elég kitartásuk, hogy a szokatlan gondolati formáktól való első megrettenésükön túljussanak, és akik készek arra, hogy útjukat - ha lassan is - tovább folytassák ezzel az Isten-megálmodta univerzummal kapcsolatos finom metafizikai igazságon keresztül egy még finomabb igazságig. De ha valaki nem képes megérteni ezt a tanítást a maga teljességében, ez a tény ne kedvetlenítse el. Ennek a tanításnak elismerten és kétségkívül megvannak a maga mélységei és nehézségei, de ugyanakkor megvan a felszíne és az egyszerűsége is, amely valószínűen az előző ember megértésén belül van. Ezért ezeket kell venni, a többit pedig sajnálkozás nélkül egy későbbi fejlődési fokozatra hagyni ami talán még jelen életében bekövetkezik, vagy ha nem, majd egy későbbiben. Már egyedül a hit és az érdeklődés is elég, hogy jó gyümölcsöt teremjen később. És még azok is, akik úgy érzik, hogy sem külső körülményeik, sem belső hajlandóságuk nincs meg, hogy erre a kezelésre vállalkozzanak, talán biztosíthatja őket az a tudat, hogy az Önvaló van, hogy az életnek van értelme, hogy a világ racionális egészet alkot, és hogy becsületesen élni érdemes. Be kell vallanom most, hogy az anyagnak a legrejtettebb forrásokban való felkutatása - amely részben e könyv anyagát is képezi - nem volt könnyű feladat mivel ez a tanítás nem egy tökéletes, egységes rendszerben maradt fönn, hanem töredékekben, Ázsia jelenlegi kulturális örökösei között különböző - sok közülük nem indiai eredetű - kézírásokban szétszórva. És bár az első kötetben azt mondtam, hogy a szövegek szanszkrit nyelven íródtak egy időben ui. ez volt Kelet-Turkesztán, Tibet és Kína szent nyelve egyaránt -, nem szabad azt gondolni, hogy szükségszerűen valamennyi indiai is volt. Ezenkívül napjainkig nem is minden szöveg maradt fönn eredetiben, jelenleg pl. a legfontosabbak közül sok csak a tokari, kínai és tibeti fordításban létezik. Indiából való eltűnésük egymaga elég magyarázatul szolgálna - ha csak ez lenne egyedül az ok -, hogy avatatlan indiai kritikusok miért találják e tanítás bizonyos jellemző vonásait szokatlannak és heterodoxnak. Szövegek százait vizsgáltam meg azzal a céllal, hogy nyomon kövessem és egyeztessem az alapideákat. Elismert és tiszteletben álló tekintélyeknek sok lényeges pont fölötti nézeteltérése és vitája ezeket az alapideákat szürke homályba burkolta, de ugyanakkor kinyitotta a szememet, hogy lássam: elkerülhetetlenül szükséges, hogy minden tekintély nézetétől elvonatkoztassam magamat. Ez ellentétben áll ugyan az ázsiai hagyományokkal, de nem lehetett elkerülni, ha hű akartam maradni ahhoz az ideához, amelyet megpillantottam. Ezért ha e tanulmányokat indiai szövegekkel kezdtem, kényszerítve voltam, hogy föladjam eredeti elgondolásomat, amely szerint a teljes és tiszta tanítás egyedül bennük megtalálható, és ki kellett szélesíteni kutatásaimat, amelyekkel a tanítás összázsiaivá vált. Az az Ariadné fonal, amely végül a metafizikai labirintuson keresztülvezetett, megint a kezembe került kambodzsai utamon, ahol a fenséges Angkor elhagyott szent helyei között egy ázsiai filozófus személyében összetalálkoztam egy másik látogatóval. Tőle felejthetetlen személyes ezoterikus instrukciókat kaptam, amelyek végső igazolására sajnos még kissé várni kellett, a személyes vezető értékének inspiráló bemutatása azonban - hogy hogyan lehet tisztává tenni egy sötétséggel és misztériummal teli sűrű őserdőn keresztül vezető utat - emlékezetes maradt számomra. Mindez csak magyarázat arra, hogy e két kötetben közreadott tanítás az összes lényeges elvét tekintve miért nem helyi indiai tradíciókon, hanem összázsiai tradíciókon alapszik. Könnyebb lett volna papagájszerűen pusztán ismételni azt, amit más emberek leírtak vagy mondtak, és megtűzdelni mind a két kötetet sok ezer szanszkrit, tibeti és kínai idézettel, nevekkel vagy műszóval. Az élet azonban ma harcra szólít fel bennünket. Túl fogékony voltam korunk ikonoklasztikus lelkülete iránt, túlságosan is szerelmese az egyszerű igazságnak, nem pedig levetett díszruhájának, túl hatása alatt mindannak, amit ebben a világot megrázó korszakunkban fizikailag láttam és személyesen tapasztaltam, hogy elégedett lehettem volna csak a régi ismétlésével. Új, élő rekonstrukcióra volt szükség. Ezen indokok és okok alapján nem haboztam, sem abban, hogy felhasználjam az ismeretlen ókori forrásokat, sem abban, hogy mindezt a Nyugat tudományos tapasztalata és metafizikai ismerete által kialakított forma szerint újraosztályozzam. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy arrogáns módon tökéletesíteni akartam volna az ősi tanítást - ennek az alaplényege ui. valójában átjárhatatlan és minden időben érintetlen marad -, csak azt jelenti, hogy jelenlegi bemutatásán akartam változtatni: emberi alkalmazását akartam annak, ami nyugati nézetünk szerint gyakran inhumán metafizikának látszik. Annak ellenére, hogy "emberfeletti"-nek tűnő területre törünk be, mégis azt akarjuk - és ezt helyesen is akarjuk -, hogy javíthatatlanul emberiek maradjunk. Ezért, bár e könyv intellektuális formában íródott, hogy kielégítse korunk követelményeit, mégis, aki azt gondolja, hogy pusztán csak logikai fogalmak inspirálták, vagy hogy nem más, mint megrongált régi dokumentumok és hangya-rágta pálmalevél-szövegek pusztán modernizált újraértékelése, erősen téved. A tanulók bátorítására elmondhatom, hogy néhány, a könyvben található állítás nemcsak ilyen újraértékelés eredménye, hanem a ma élő tapasztalaté is. Ha csak ezek lennének az egyedüli indokok, már ezek is igazolnák az eretnek változtatásokat és újításokat, e lapokat azonban az az egyszerű vágy eredményezte, hogy másokat segítsen az élet lépcsős átjáróján keresztül magasabb céljának megvalósítása felé, és ennek hatásosabb keresztülvitelére megpróbáltam korunkban szétszórtan élő emberek egy csoportjának segítségére lenni abban, hogy saját belső megértésüket alakítsák ki maguknak a létről, és saját kulturális életerejüket használják föl ehhez. Ma nem régi dogmákra van szükség, hanem új dinamizmusra. Századunknak a maga számára kell beszélnie. Azt kell elérni, hogy a múlt tanítson, nem pedig engedni, hogy leigázzon és megkötözzön bennünket. Csak ily módon tehetők e nehéz doktrínák olyan tisztává és átlátszóvá a modern megértés számára, mint amilyen tiszta és áttetsző tud lenni egy svájci tó vize látásunk előtt. Ezért mostantól kezdve e tanítás saját értékének, nem pedig valamilyen tradíciónak a talaján áll - amely esetleg mögötte megtalálható -, és azokhoz az emberekhez szól, akik gondolkodásukat függetlenítették és megszabadították a beléjük nevelt bilincsektől. Abból adódóan, hogy ezeket az ideákat szisztematikus formában tudományos előadásban akartam az olvasónak átnyújtani; hogy segíteni akartam neki, hogy rendszeresen és következetesen tudjon egyik igazságtól a másikhoz jutni; hogy arra törekedtem, hogy e doktrínák érthetők legyenek kortársaim számára, és hogy az egész tanítás inkább igazolható tényeken alapuljon, mint diktált dogmákon, a közlés külső formájának ezen ősi piramisát modern irányelvek alapján talpától a tetejéig újra kellett szerkeszteni. Amit itt leírva találunk, az nem a múltból életre keltett halott, hanem annak új reinkarnációja. Mindenesetre a kultúra kozmopolitává válik. Nem remélhetjük napjainkban, hogy bármilyen idea is pusztán nemzeti tulajdonban marad. Ami értékesnek bizonyul, határokon át terjed szét a világban. Végül is keleti kritikusok felé az a legjobb válasz, hogy a belső fény minden emberben, keletiben és nyugatiban egyaránt jelen van; hogy az Igazság megismerése mindenki számára egyaránt potenciális adottság, és a Való felfedezése nem földrajzi határokhoz, hanem személyi adottságokhoz kötött. A filozófia - a fogalom integrális értelmezésében - már nem jelent élő és mozgató erőt a mai Keleten, mert mind a metafizika, mind pedig a miszticizmus - bár létezik még meglehetősen bizonytalan és vérszegény állapotban van. A mai Ázsiát a több mint kétezer éves szanszkrit szövegek alapján - amelyek e tanítás fönnmaradt maradékát képezik - jellemezni, ahogy azt sok fellelkesült gyakran teszi, és itt Keleten szelleminek, Nyugaton pedig materialistának kiáltják ki, éppolyan hibás, mintha Európát a középkori skolasztikusok latin könyve alapján jellemeznénk. Az ilyen lelkes Kelet-rajongókat a jelenben elkápráztatja az, ami Kelet a letűnt múltjában volt. Jelenleg teljes gondolati függetlenségben járom utamat Emersonhoz hasonlóan "mester és iskola nélkül". Életem állandó igazságkeresés volt, és ha időnként egyik állapotáról a másikra tértem át akkor az igazság istennője, aki csábított engem, szintén osztozik a vádban, ha vádnak egyáltalán van helye. Éveken át saját tapasztalatomon keresztül - de számtalan más emberén is - sok ideát és egzotikus gyakorlatot vizsgáltam meg és próbáltam ki, amelyekről azt állították hogy elméleti és gyakorlati utakat jelentenek a különböző misztikus, okkult vidékeken és az ígéret földjén. Nem az én hibám, ha az eredmények nem mindig vezetnek a következetességre. Korábban már említettem és most újra ismétlem, hogy nem úgy írtam, mint egy tanító - még kevésbé úgy, mint egy vaskalapos tanító -, hanem csak úgy, mint aki osztja a tanuló küzdelmét. Jól ismerem e keresés minden mérföldét mérő nehézségeket, sötétséget, a tévedéseket és a bukásokat, de ezen az úton megismertem mást is, és valami, ami nem tűr ellentmondást, azt parancsolja nekem, hogy mielőtt elhagyom ezt a földet, vessem papírra ezeket a sorokat. Bármily magasabb rangot ezért, mint tanuló a tanulók között, visszautasítok, de ez nem szükséges, hogy az itt közöltek értékét valamivel is csökkentse. Nem kétséges, hogy ez a vállalkozás, amiből ez a mű megszületett, merész volt de a mögötte rejlő lélek alázatos maradt. Lehet, hogy ezeknek a gondolatoknak a közlése vakmerőségnek tűnik, de olyan korban, amiben élünk, visszatartani őket még nagyobb felelősség lett volna. Egy sivár korszak kétségbeesései és zavarodottságai közepette ahol a civilizáció építménye kártyavárhoz hasonlóan omlik össze a fejünk felett, kikerülhetetlen kötelessége bárkinek is, aki tudja, hogy létezik egy magasabb Remény az emberiség számára, hogy beszéljen azoknak a kedvéért, akik hallgatni fogják. Ezért közülük azoknak, akik szívükön viselik az emberiség igazi jólétét, közölniük kell az ilyen ideákat; a tisztelet gyertyáit nemcsak magukért, hanem másokért is meg kell gyújtani előttük, mivel az emberek uralkodó ideáik szerint élnek, akármilyen tévesek vagy akármilyen igaziak is legyenek ezek. A kevesek számára írok, akiket a világháború fölébresztett, és azt látva, hogy sem a halott materializmus sem pedig a vak miszticizmus nem lehet elég, magasabb igazság után kutatnak, amely magában foglalja mindazt, ami az előző kettőből helyes és jó, hibáikat és tévedéseiket azonban kizárja. Az embereknek saját belső ösztönzésüktől indíttatva, az élet szenvedései és örömei értelmén való saját elgondolásukból vagy attól a vágytól vezérelve, hogy nem akarnak többé vakon szenvedni, kell elérkezni és kopogtatni ilyen iskola kapuján. "A megérteni akarástól eltekintve mindentől elfáradva" helyzetbe kell kerülniük, ahogy azt Vergilius írta erről az állapotról. És e háború- mángorolta éra rettenetes tapasztalatai, élő borzalmai és eltemetett reményei nem kevés embert fognak ehhez az állapothoz közelebb hozni a háború után. Ha ezek a gondolatok valójában túl messze lennének a világtól, hogy a világban a szerencsétlenül benne élőket elérje, akkor nem lenne érdemes értük sem a tollat, sem a tintát pazarolni. De mivel az elme valamennyi élet el nem ismert alapja, az elméről az igazság ismerete csak biztosabb és jobb támaszt nyújthat ehhez az élethez. És hogy ez így van, hogy a valóságról és annak árnyékairól a legrégibb igazságok kapcsolatba hozhatók a személyi és társadalmi élet gyakorlati vonatkozásaival, mindenki előtt megfelelő mértékben világossá válik, aki elég türelmes ahhoz, hogy ezt a tanítást a maga teljességében áttanulmányozza. E lapokat szélnek eresztem az ablakon át ifjúi lelkesedés nélkül, hogy fogadják őket vagy nem, de ha néhány közülük egy-két barát közelében hullik le, és azokat isteni eredetükre és rendeltetésükre emlékezteti, nem veszett kárba a fáradság.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
