Az örök idő nyomában - Négy évszak haikui

Filozófiai mélységekben jár és egyúttal a haiku hulló levél könnyedségű és kicsinységű versformájával - és egyben műfajával - játszik a bölcsességet rejtő kötet. A cím Proust nagy művének (magyar) címével ,,vitázik": Az eltűnt idő nyomában Horváth Ödönnél örök idővé változik. Az idő illanékonysága illetve elvont örökkévalósága a nyugati és a keleti bölcseletek jelentős részének lényegi különbsége: az európai ember számára az elmúlt idő eltűnik, visszahozhatatlan, megismételhetetlen mind egyéni létünkben, mind az emberiség teljes történelmében. A keleti filozófiák legtöbbjében - így a japán haiku hátterét nyújtó buddhizmusban és a taoban is - az idő örök, mert körben forog, körforgása önmagába visszatérés, és jóllehet ez az örök idő is tagolt, a körforgást éppen ezeknek a szegmenseknek a ritmikus visszatérése adja. A természet persze a nyugati ember szamara is önmagába visszatérő jellegű, de ebben a körforgásban csak a természet újul meg, az ember, amiként megszületik, úgy meg is hal.