Barátom, Szerjozsa

"Szerjozsa (teljes komolysággal Szergej) Novikov ötödik osztályos tanuló vagyok, tizenegy éves múltam, Moszkvában születtem, itt is lakom a délnyugati városrészben, a Lenin sugárúton, szép, háromszobás lakásban. Erkély is van, a sugárútra néz. (Ha a Vnukovói repülőtérre külföldi vendég érkezik, az utca két oldalán kirakják annak az országnak a zászlóit, ahonnan a vendég jött, és a mi ötágú csillagos, sarlós-kalapácsos vörös zászlónkat. A húgommal ilyenkor kiállunk az erkélyre, és ha az autók a vendégekkel meg a mi vezetőinkkel a repülőtérről jönnek befelé, addig integetünk nekik, ameddig csak látjuk őket.) A húgom, Vera kilencéves, most kezdte el a harmadik osztályt, de nem a mi sulinkban, hanem egy másikban, ahol angol szakosított osztályba jár. Emiatt kicsit nagyképű, de azért el lehet viselni. Az osztálytársaim gyakran azért hívnak fel telefonon, hátha ő veszi fel a kagylót, de egyedül Kosztya beszélhet vele, mert ő már óvodáskorunk óta a barátom."