Bealby

H. G. Wells több mint író. Pap. Apostola egy vallásnak, melynek dogmái öntudatlanul is élnek mindenkinek a szívében, aki Ember. Homo sapiens. Aki érzi ennek a szónak kiölhetetlen, eldorbézolhatatlan, sem cinizmusba, sem álmodozásba bele nem fojtható, égető és sajgó felelősségét. Aki nem mondja, hogy eddig is mindig minden rossz volt, tehát álljon a pokol mindörökre. Aki hiszi, hogy meg lehet tenni az utat a sírtól a bölcsőig kevesebb könnyel, kevesebb vérrel, kevesebb verejtékkel és több tisztasággal, több életörömmel, több igazsággal. Aki tagadja, hogy ez a mai, szenvedésektől és szenvedélyektől eltorzított világ ráncos majomarc az emberiség igazi arca volna. Gyorsan elintézik az ilyen papot a lusták és az érdekeltek. Ráragasztják a homlokára a régi cédulát: javíthatatlan álmodozó. De Wellsben az ókori költő fantáziájával az újkori tudós fölkészültsége ölelkezik. Az angolszász faj naívságával, de egyúttal az angolszász faj gyakorlati realizmusával markolja meg a problémáit. Nem várja a messiást a délibábos messzeségből, de a tudomány gépkocsiján robog egészségesebb tájak felé. Bátor, jószemű soffőr, milliók pihegő reménysége száll utána fölfedező útján.