Becsszavamra, kinyúlok!

Laura: Mi lehet nagyobb istencsapád, mintha az embernek terhes az anyja, mégpedig Melvyntől, aki nem is a férje! Chelsea: Szörnyű, hogy az apám egy gyorsbüfé szakácsa, az anyám pedig miniszoknyában jár! Jemma: Bedilizek, mert a szüleim a fiúm füle hallatára szónokolnak arról, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy járjak valakivel! Sumitha: Hogy döntsem el, hogy jó-e nálam ez a fiú? Jon: Ugyan, ki ez az alak, akivel az anyám összebújva sugdolózik? Egyszóval: a szüleink ennél már nem is lehetnek idegesítőbbek! Vagy mégis? E fergetegesen vidám könyv a Ne cirkuszolj, anyu! című könyv folytatása, amennyiben az előző kötetben megismert tinédzserek a főszereplői, de a könyv önállóan is megállja a helyét. Négy lány, szüleik és fiúbarátaik élik zűrzavaros, ám megkapóan rokonszenves életüket. Az angol fiatalok gondolkodásmódja, élethelyzeteik a megszólalásig hasonlítanak magyar megfelelőikre.