Billeh a kölyök

Jó pár hátránya van annak, ha az ember alacsony. A legtöbb székről például nem ér le a lábam, és mindenki jóval fiatalabbnak gondol a koromnál. Tulajdonképpen a méretem egyetlen előnye, hogy könnyedén el tudnék bújni az éjjeliszekrény fiókjában is, ha baltás gyilkosok törnének ránk az éjszaka közepén, bár ennek sem sok esélye van. Legalábbis remélem. Nagyi mindig azt hajtogatja, hogy nézzem a dolgok jó oldalát. A szokásos szöveg a pohárral, ami félig tele van, vagy félig üres, csak nézőpont kérdése. Na persze. Én azonban pont nem ilyen mindig félig tele a pohár típusú lány vagyok. Elég nehéz bármire is várakozással meg optimistán tekinteni, ha az életünk szinte percre pontosan be van osztva, minden előre megtervezve. Semmi spontaneitás, semmi meglepetésszerű, váratlan fordulat vagy esemény. Billeh már nagyon unja nagymamája gondoskodó társaságát. Izgalomról és kalandokról álmodozik, amire végre lehetősége nyílik, amikor meglátogatja a nagybátyját. De jóval többet kap, mint amit remélt. Hamarosan egy ragaszkodó kutya és egy félőrült nő társaságában találja magát, miközben ismeretlen üldözői elől menekül ...