Csapások és csodák

Különös kötetet tart kezében az olvasó: egy eleddig ismeretlen, 1998-ban elhunyt francia festő színes rajzaihoz írott verseket. Báthori Csaba ösztönző véletlenek útján jutott birtokába Jacques Receveur filigrán rajzainak, s rövid ismerkedés után úgy döntött, versekben próbálja értelmezni a rejtélyes francia festő lazán összefüggő, de egységes szándékra valló darabjait. A könyv két világ, két művészeti ágazat, eleven és holt szférák találkozása. Lehet, hogy két kísérlet ért össze itthon, Franciaországban, vagy a Látomások Földjén. Egy dologhoz nem fér kétség: a két alkotó egymásnak tett ígéretéből a harmadik, az olvasó is örömmel részesedhet. MENETREND Életem elhalogatnám, jönne csak értem a szultán nyolcadik asszonya múltán s vinne magával a vég. Vinne magával a kékség, eget a földre terítnék, égre meg földet kaparnék, és múltam lenne a tét. Nem tudunk menni szimultán, csak kipirulva forogván, fenn az ég teteje alján, mint a hideg gyerekek. Egymásra nézni se tudva termeljük azt, ami furcsa, hűvösen össze-pirulva, mint a begyúlt idegek. Ki hiszi ezt csuda nélkül? Hol bujik itt meg a szép fül? Kit figyel itt ez a nyolc úr? Hány ez a nyolc filigrán? Mert ha nem is menetelnek, szépen idézik az istent, mint a vasúti menetrend lógva a resti falán. Jacques Receveur francia festő 1944-ben született Luxeuil les Bains-ban. Jogot tanult, de a tudományt hamar művészetre cserélte: egész életében vándorolt országok, tájak, rajzok és festmények között. Életútja egyetlen mozgás, térkép nélküli, mozgó célokat követő, üdvkereső barangolás, rejtőzködés. Pályájáról ezért keveset tudunk. Franciaországban, Svájcban és Lengyelországban állított ki. Jacques Receveur 1998-ban hunyt el. Báthori Csaba költő 1956-ban született Mohácson. Ő is hosszan és hosszan idegenben kereste céljait, 1981-től 1996-ig külföldön élt. Költészetének motívumai: honvágy helyett messzeségvágy, megindulás a gyermekkor mélyéről, örök párbeszéd a szülőkkel, szerelem és besüppedés. Így érkezik el a derű fanyar humorához. Utóbbi három verseskötete: Boldog ólom (Versek, 2006) A lírikus 123 epilógja (Babits-parafrázisok, 2006) Csendélet kakassal (Versek, 2007)