Csonkatornyok

FÜLSZÖVEG Reményik Sándor a két világháború közötti erdélyi "költő triász" nagy hatású mestere volt, akinek verseit a fél évszázados kényszerű elhallgattatás sem tudta feledtetni. Ebben a kötetben Reményik hazafias költészetét követhetjük nyomon a Végvári-versek sirató-átkozó hangjától a kisebbségi megmaradásra és türelemre viztató későbbi versekig. Erdély sorsa 1917 után csakhamar az erdélyi magyarság fájdalmának kürtjévé teszi Reményiket. Ez az ember, aki mindig egész szívével érzett, aki érzékeli a havas megvonaglását, amikor az első idegen katona átlép a határon, aki a virágok kelyhéből, a patak riadásából, a hegyen-vízen futó szélből a halál masírozását hallja ki, annak egész lelkét csak ez a döbbenet, a hazavesztés kegyetlen fájdalma töltheti be. Ha soha nem írt volna költeményeket, amelyekben a haza, a magyar szó halála sikolt, Reményikről akkor is tudnánk, hogy ebben a borzalmas időszakban egész lelkén csak ez az egy érzés uralkodhatott. S nem a divatos irredenta-költészet frázisai ezek a dalok, ugyanis sem a hangvételük, sem a stílusuk nem más, mint a korábbi verseké. Nem mások érzéseit veszi megára, hanem magában érzi a mások fájdalmát is, s ezt a közös fájdalmat fejezi ki olyan erővel, amilyen csak istenadta költőnek adatott. Ez a hűség, ez az erdélyiség. Ez az erdélyi lélek, ez Reményik lelke. Vissza TARTALOM Vallomás és elöljáró beszéd 5 Hogy is volt? 7 Erdély határán 8 Átok 9 Nem nyugszunk bele 11 Ne jöjjön új tavasz! 13 Eredj, ha tudsz! 14 Erdély magyarjaihoz 17 Hymnus 19 Ma megfogta kezem... 20 Köszönt egy ember... 22 Mindent felírunk! 23 Ave Victor 24 A gondolat szabad 25 A megtagadott eskü 27 1919. január 24. 29 A szuronyerdőben 31 Nagy magyar télben... 32 Magyarok, mindenütt... 33 Farkas-nyom 35 Haza, Szabadság... 36 Élet a mélyben 38 "Mikor az Isten alszik" 39 Zenith és Nadir 40 Pünkösdi királyok 42 Hullócsillagok 44 Nyugodt vagyok 45 A máglya tetején 46 Phönix madár 47 Jó volna már... 48 A szikra szikra csak... 50 Felhők 51 Magyar gyermekek 52 Három szín 53 Félnek a poroszlók 54 Hadak útja 56 Nehéz homályba... 57 És ha kell... 58 Mint Jób... 60 Mene tekel 62 Némely pesti poétának 64 Október 6. 66 Könnyek 67 Vándorló város 68 A költözők 69 Mennyi arany... 70 Évfordulóra 71 A hadbíróság épülete előtt 72 Én még szabad vagyok 73 Szól a censor... 74 Segítsetek! 75 Anteus 77 Szó és tett 79 Ember az ekeszarvánál, 1920-ban 80 Mindhalálig 81 Nébó hegyén 83 Ne még... 84 Új szövetség 85 Öröktűz 87 Élő-halott bányászok 88 Valakit visznek 89 Már egymást tépik... 90 Egy tollvonás 91 A csonka test 93 Búzavirág a magyar határról 94 Gyűrűt készíttetek... 95 Nagyszalonta és Geszt között 97 Szentté avatás 98 A müezzin szól 99 Mohikánok 100 Míg állt a vár... 101 Petőfihez 102 Petőfihez 105 Kisasszonynapja március havában 108 Vérszerződés 109 Magunkba le 110 Sápad az arany... 112 Az ige 113 Himnusz a csúcsokon 114 Szemafor a ködben 115 A föld szelleme 116 Atlantisz harangoz 117 Keserű szívvel 118 Templom és iskola 119 Ha nem lesz többé iskolánk... 121 Elvégeztetett? 122 Zászlószentelés 123 Mohács után 125 Csonkatornyok 126 Kettétört mondat 129 Jaj, nagyot kértél... 131 Elpártolt liliomszál 132 Hozsánna annak, aki visszajött 134 A sírtól a bölcsőig 136 "Mért hallgatott el Végvári?" 138 Valaha voltam... 140 Erdélyi március 142 Ahogy lehet 144