Duzzadó rügyek

14 éves korom óta rendszeresen írok. Íráskészségem, reménykedéseim sok mindenen átsegítettek, így a négyévnyi hadifogságon is. Most, hogy megtaláltam ifjúkori, régebbi verseimet, el kell mondanom, hogy több bennük a fantáziálás, mint a valóság. Bár tagadhatatlanul több Múzsám volt. De hát Múzsa nélkül nincs líra, legfeljebb bölcselkedő. Utólag néha csodálkozom a fantáziálásaimon. Első versem 16 éves koromban jelent meg Hegedűs Géza gondozásában - egy antológiában. Sajnos a háborúban elveszett. Viszont számomra meghatározó javaslatát mai napig megjegyeztem; a névelők használatát lehetőleg kerüljem, mert ellaposítják a mondanivalót. Verseim a megtalálás sorrendjében, - tehát nem időrendben vannak. Zömmel nem is volt keltezés. (A "Múzsáknak" legtöbbször át sem adtam, nem is tudtak róla, hacsak nem érzékelte az érzékeny női lélek.) A könyv második részében pár másolatot közlök. Mivel örököseim nem akarom terhelni a hagyatékommal, megsemmisítem, illetve papírgyűjtőknek adom az eredetieket. Ezek csak emlékeztetők. A jövő évben megjelenő - 2009-2010. verseimből (válogatás nélkül) előlegezek. Még egy pár "jelmondatot": senki sem tévedhetetlen. Az ember - idő haladtával - önmaga is rájön a szamárságaira. Az egyetértés vagy egyet nem értés joga a tisztelt olvasóé.