Édesanyánk - Napló szeretteimnek (Összegyűjtött versek)

"Légy jó, fiam, ameddig csak lehet..." Édesanyánk, Marczinkó Mária (Abaújszántó 1903, Budapest 1974) szavai ezek, amelyeket utolsó, kettesben folytatott meghitt beszélgetésünk végén mondott, búcsúzóul. Ezután már csak halálos ágyán láthattam, amint Édesapánk éppen föléje hajol és szeretettel, gyöngéden megcsókolja, majd halkan imádkozva leül mellé. Édesanyám utolsó szavai ma sem hagynak nyugodni. Jónak kellene lennem, ameddig csak lehet. Azt talán meg tudnám fogalmazni, hogy mit értett jóság alatt az, akinek oly kemény sors jutott osztályrészéül a tragikus XX. században, kilencgyermekes családanyaként Európában, a feldarabolt Magyarországon. Két vesztes világháborút is át kellett élnie ebben a kiszolgáltatott, ezer sebből vérző országban. Osztoznia kellett szétszabdalt, kifosztott népe sorsában.