Egy magyar diák élete Mátyás király korában (Nagyapa Könyvtárából) (Számozott, Reprint)

Urunk születésének 1465-ik esztendejében, egy borongós őszi estén két tógás diák poroszkált fáradt lovával Bártfa utcáin. Az idősebbik, akit társa Johannesnek nevezett, komoly, gondolkozó arcú, csöndes, erélyesnek látszó ember volt. A fiatalabbik, Gábriel, lányosan finom arcán szinte állandóan a féktelen dac és hevesség tükröződött, csak melegtekintetű, fénylő fekete szeméből látszott, hogy hevessége mellett is nemeslelkű és jószívű. A két diák egyenesen a távol Ferrarából jött Bártfára. Mind a kettő a ferrarai egyetem diákja volt, az idősebbik jobbkeze volt az egyetem nagyhírű, tudós tanárának, Lipsius Duranternek. Az ő megbízásából jöttek ide, hogy Sylvius Montanust, Gábriel nagybátyját, a világhírű tudós alchymistát leveleivel fölkeressék.