Elszöknek az Angyalok

Új verseiben Lövei Sándor nem elnagyoltan, hozzávetőlegesen fogalmazza meg gondolatait. A gondolathoz méltó szavakat keresi meg, pontosan olyan szavakba öltöztet, olyan ruhába, amit éppen föl akartak venni. A költészeten belül ez már az a tartomány, ahol a mítosz alkotja képeit. Gyönyörű szimbólumokban , allegóriákban beszél-, olyasmit mond el így, érzékletesen rejtelmes képekben, amit nehéz az élőbeszéd nyelvére fordítani. Lövei bizonyára ismeri sütő András szavait, miszerint ,,Az irodalom röptéhez, - a madárral ellentétben súlyok kellenek." Költőnk azok közül a fiatal tehetségek közül való, akik nem kezdenek el dadogni, félrebeszélni, ha azt hallják: emberség, haza, szülőföld, nép, nemzet. Akik úgy gondolják mint én, hogy első fölsírásunktól kezdve, ahogy megszülettünk, valami jót, valami értünk valót, valami otthont érzünk magunk körül; nem fogadunk teljesen ismeretlenként mindent a világon. Ószabó István, költő, drámaíró