Fáklyavivő

Isten és egyház, papok és hívek, politika és közélet színes kavalkádban jelenik meg Szomolai Tibor Fáklyavivő című regényben. A harmadik évezred elejének problémaira érzékeny, a felvidéki magyarság sorsáért aggódó szerző ezúttal egy képzeletbeli gömöri kisváros polgárainak az életébe enged bepillantást. A regény főhőse megpróbálkozik a látszólag lehetetlennel: feltámasztani a tétlenségből és a közönyből a városka egyházi és nemzeti közösségét. Kende Zsombor felismeri, hogy eltávolodva Istentől és elszakadva a gyökerektől biztos sorvadás vár a felvidéki magyarságra. A Hegyi beszédbe veti hitét és reményét, Jézussal vallva, hogy a ti beszédetekben az igen igen legyen, a nem pedig nem. S éveken át ennek szellemében cselekszik, harcolva a mellébeszélés, a tunyaság, a beletörődés és az önfeladás ellen. Katolikus Hitegyletet alapít, Fáklyavivő címmel újságot indít, híres és fontos előadóakt hív meg, különálló magyar plébánia létrehozásán ügyködik, majd kísérletet tesz a parlamentből kiszorított magyar párt megreformálására Kálváriája során rádöbben: mintha sem a megújulástól húzódozó egyháznak, sem a felvidéki magyarságnak nem lenne szüksége azokra, akik az igazság egyszerűségét vallják a hazugság bonyolultsága és erkölcstelensége helyett. Ahogy más könyvek, ez sem fogja megváltani, se jobbá tenni a felvidéki magyarságot, mégis kiáltó példával szolgálhat az elkövetkezendő nemzedékek számára, hogy talán lehetett volna másképp is, volt más, járható és élhetőbb út is, ha az utat mutató fályavivőket megbecsülték volna.