Fáradt fények

A nyolcvanon túl járó szerző ,,asztalfiókból" elővett versei - csak maradéka az opusnak, melynek nagyobb fele a váci fegyházban kallódott el. Ott várta az Antibolsevista Gárda persorozatában 1951-ben 15 évre ítélt Nyírfás Dezső 1955 nyarától a megindult ügyészi felülvizsgálat kimenetelét, de csak ,,Vác csillagórája" hozta meg szabadulását 1956. október 27-én, amikor az elítéltek önerőből hagyták el a börtönt. A Mechwart téren találta magát, a Széna téri felkelők egy alakulatában, amikor pedig a szabadságharcot leverték, egy transzporttal Ungváron. Miután hazakerül és feltételesen szabadul (az amnesztiáig félévenkénti jelentkezési kötelezettséggel), Várpalotán, a bányában, kénytelen dolgozni - ugyanott, ahol elítéltként dolgoztatták. Különös opus ez, hiszen lelet: olyan költészeti és emberideálok lenyomatai a versek, amelyek nem teljesedhettek ki, de a megélt érzelmek, hangulatok, gondolatok hamvassága épségben megőrződött bennük. Keletkezési korukhoz képest is az időben visszább nyúlva közvetítik komolyságnak és naivitásnak ,,korszerűtlenségével" megejtő együttesét. ,,Titkokkal telt a sűrű éj, Gondolat-kergette az Isten, Ám értelem meg nem találja, Úgy elbújt, hogy majdnem nincsen." ,,Ma hajnalban egy kertben jártam, És megölelt ott egy tavasz-szagú szél, Mely a halál kertjéből szaladt, És újjászületésről beszélt." /1954/