Fekete gólya

Mészöly Miklós először 1960-ban megjelent ífjúsági regényének kiskamasz főszereplői a nyári vakáció és az első szerelem nagy kalandját élik át valamikor a háború előtt egy Duna-menti községben. Az Ádi és Zicska saját kezűleg rajzolt térképén feltüntetett szőlőhegyeken és ártéri erdőkben, kisvárosi vendéglőkben és kovácsműhelyekben, falusi bakterházakban, csőszkunyhókban és pákásztanyákon kisemberek hétköznapi élete zajlik. Ugyanakkor mindent és mindenkit a legendát vagy fantasztikumot sejtető titok aurája leng körül. Mítoszi mintát követnek a regény gyermekszereplői is, amikor csónakba szállva útra kelnek, hogy megszerezzék a fekete gólyát. A csodás madarat egy pillanatra talán sikerül megpillantaniuk, de a Duna hirtelen áradása elsodorja őket, és küzdelmüket a természet erőivel a valóságban kell megvívniuk. A regény végére minden titokzatos körülmény hétköznapi magyarázatot kap, ám ez csak annyit jelent, hogy maga a valóság talányos és varázslatos.