Harmonia Caelestis

Esterházy Péter immáron több évtizede nem csupán a vájt fülű értők, a posztmodern irodalom rajongóinak egyik fő kedvence, nem csupán kiemelt hatástörténetet és recepciót maga mögöt tudó író, de hallatlanul népszerű alkotó is. Folyóirat-közleményekből, rádiós felolvasásokból tudható volt, hogy Esterházy most vaskos, "igazi" opus magnummal kíván előrukkolni, nagy epikával, amely egyre ritkább irodalmunkban. A Harmonia caelestis nemcsak vérbeli Esterházy-alkotás, nemcsak vaskos regény, de valóban igazi nagyepika is, persze nem éppen hagyományos módon. Mintha első igazán érett művéhez, a Termelési regényhez (egyúttal népszerűsége mindmáig kiapadhatatlan forrásához) kapcsolt volna vissza a szerző az új munkájával, persze tetemesen bővítve, valóban egyetemessé téve az abban megpendített motívumok egész sorát. Ez a regény is két részből áll, egy Számozott mondatokat tartalmazóból és Egy Esterházy család vallomásai című, ugyancsak számozott részekből álló könyvből. A két rész - persze a számok sajátos kezelésének megtanulása után - "rímel" egymásra, az egyik a másikat értelmezi, ám mégis úgy, hogy az elsőben inkább objektív epika található, a másodikban szubjektív családtörténet, persze nem ilyen merev elosztásban, hisz a téma ugyanaz: az apáról szól a teljes regény, de persze nemcsak az író édesapjáról, hanem annak legendáriumáról is, és persze a család minden apjáról, vagyis felmenőjéről (el egészen az apasággal nem vádolható, az egri Líceumot építtető Esterházy érsekig), a nagy Esterházyak fényes (és kevésbé fényes) férfialakjaiig, akiket az író rendre apának nevez és persze alakjaikat össze-összemossa, kedves, örömmel bogozható-bogozódó gubancokat teremtve. Az apa és az apák hosszú sora persze egyúttal a magyar történelmet is jelenti, a családtörténet átmegy nemzettörténetbe, hogy azután visszaválthasson és egész a mű végéig oszcilláljon a kettő között. A közvetlen apa és az Esterházy gyerekek kitelepítésének képei, a Rákosi-korszak egész szörnyű (és sokszor szörnyen humoros) valósága egybemontírozódik a magyar múlt hatalmas, de mindig intim képeivel, jeleneteivel, a bohém, sokat ivó-nőző apa hatalmasra nőtt (nem növesztett, hanem szervesen alakult) figurája egy hatalmas történeti család metonimájává válik, megint csak bűvöletes oszcillációt hozva létre. Igen jelentős alkotás a Harmónia caelestis - az újabb magyar irodalom kiemelkedő műve.