Hétköznapok

"Ő volt az, ki bár csekély körben, törvényeink azon hiányán segíteni tudott, miszerint azok csak a bűn fenyítésére, nem egyszersmind az erény megjutalmazására vannak hozatva. Bitófákat állítunk a vétkezők rettentésére, de a becsületesnek nem adunk kilátást arra, hogyha egész életén át tűrt, fáradott, remélt, bízott istenében és embertársaiban, megosztotta falatját az éhezővel, lesz-e, ki majd, ha ő is becsületessége mellett koldusbotra szorul, vele falatját megossza? Pedig az a másvilági üdv oly transcendentális eszme, hogy nem lehet vétkül tulajdonítani a szegény pórnak, ha korlátozott fogalmai nem látnak benne elég ingert arra, hogy egész életét keresztyéni módon végigmártírkodja, holott a vétek felszínén annyi csábító máz van, mennyi a különben is csak a bebizonyulás esetére bekövetkező büntetések rémképeit könnyen háttérbe szorítja. Az ifjú gróf legelőbben is önhatalmilag megszüntette a nyilvános büntetéseket. E tetteért ugyan keményen megrótta a vármegye, de uradalmának pallosjoga volt, s a gróf azt felelte, hogy otthon parancsoljon a vármegye. Ha valaki azt hiszi, hogy a nyilvános büntetések valami mód nélkül üdvös hatást gyakorolnak a népre: szörnyű téveszmét táplál magában. Nézzünk és hallgassunk végig egy ily kriminális egzekúciót! A deresen egy suhanc fekszik, két hajdú hegedül rajta végig jó olva-satlan huszonötöt, előtte az esküdt, körüle népcsoport." - (Részlet a könyvből)