Hunok Párisban I-II.

"Folyt már a második világháború, a fegyveres küzdelem Páris már elesett, amikor e könyv első lapjaihoz egy este nem is annyira az íráskedv, mint inkább szorongás - benső szorítás - odaültetett - írja önéletrajzi ihletésű regényéről könyve utószavában Illyés Gyula, majd így folytatja: - Az elkészült fejezetek a Magyar Csillagban jelentek meg. Az utolsók egyikét Magyarország német elözönlésének hetében készítettem el nyomás alá. " Könyvalakban először csak a felszabadulás után, 1946-ban jelenhetett meg a Hunok Párisban, A 20. századi magyar irodalom egyik klasszikus értéke, a költő 1922-től 1926-ig tartó párisi emigrációjának körképe. A "körkép " páratlan érdekessége és izgalma abból ered, hogy a személyes élet, a kor, a történelem, a mozgalom és a művészeti forradalom regénye egymásbajátszik, egymásbaolvad lapjain. A párisi öt esztendő története elválaszthatatlan a háború és a forradalomak után Párisba szakadt kétkezi munkás magyarok "új honfoglalásának " a történetétől, akiknek Illyés, a franciául tudó diák, tolmácsa, előörse is volt, s aki forradalmár költőként magától értetődöen vett részt a korabeli munkásmozgalomban is, amelyek kiterjedt szekciója működött akkoriban Párisban. S mindehhez egy különleges irodalomtörténeti, művészettörténeti pillanat is társult: Illyés Gyula személyileg is, Tzarával, Cocteau-val, Aragonnal, Eluard-dal, Max Jacobbal, Crevellel szövődött ismeretsége, barátsága révén, a kellős közepébe csöppent a Párisban épp ez idő tájt virágkorát élő avantgarde-mozgalmak, "a szellem egyik legérdemlegesebb, legszebb lázadásának "