Irataim az emigráczióból II. - A villafrancai béke után

Irataim e II-ik kötete azon politikai működés történelméhez szolgáltat adatokat, melyet mi, hazánk eltiprott államjogának s nemzetünk e joghoz kötött függetlenségi aspirátióinak képviseletére hivatott magyar emigráczió, a villafrancai béke-egyezmény után is folytatni hazafiúi kötelességünknek ismerénk. Azóta sok megváltozott. Minden! Az oltár, melyen mi áldozánk, rommá döntetett, - a nemzet maga, saját kezeivel döntötte rommá; a hitet, mely nekünk vallásunk vala, népünk szivéből ugyan nem lehet kiirtani; nem lehet, hogy a magábaszállás perczeiben e hit áhítata még azoknak kebléből is egy-egy bánatos sóhajt ne idézzen elő, kik csináltak maguknak faragott képeket, hogy imádják: de a magyar függetlenség ősi vallása ma nem tartozik Magyarországon a "törvényesen bevett vallások" közé. A jog törvénynyel lett megtagadva. Merre fog fordulni az emberi dolgok változandóságának kereke? - nem jósolgatom. Minő lesz a sors végitélete, melyet a jövendő fog kimondani, a mi emlékünk között, kik a magyar nemzet ősi szent jogának zászlaját magasan lobogtatók isten és világ előtt, és azon nemzedék emléke között, mely annak helyébe hite vesztetten a jogfeladás zászlóját ütötte fel? elhagyja-e végkép az isten is az ügyet, melyet egy szerencsétlen órában a hivatalos nemzet elhagyott? - jó, hogy nem tudom.