Jöjj vissza, Doktor Caligari

Ha Hemingway és Dos Passos nemzedékének elszakadását a hagyományos értékrendtől úgy tekintjük,mint az amerikai irodalom reagálását az első világháborúra,akkor Donald Bartelme művészetét bátran tekinthetjük,mint a hidegháború és a vietnami háború nemzedékének válaszát az előző nemzedék eszményeit tovább romboló korra. Bartelme, akinek személyében az amerikai irodalom új,ígéretes tehetségét üdvözölte a kritika,továbblép a képmutató eszmények bírálatán:azt vonja kétségbe torz,elkeseredett kacajjal,hogy vannak -e még egyáltalán értékek. Groteszk,fekete humorú novelláit mintha csupa meghibbant ember népesítené be.Megőrült a világ,mondják,vagyis csak ekképp,azaz bolond módjára lehet élni benne. Bartelme félelmetesen mulatságos novellái ezen a szálon tartanak rokonságot az 1920-as évek expresszionizmusával és szürrealizmusával-azzal a világgal ,amelyből a kötet nosztalgikus címében szereplő Doktor Caligari,a híres német film mitikus,szimbolikus alakja való.