Kálozdy Béla I-II.

Az elbeszélő irodalom az utolsó félszázadban, a hetvenes évek körül vérszegénységbe esett. Kemény, Eötvös, Jósika már nem éltek, csak az egy Jókai uralkodott. - Egy csomó író hiszen elkövetett egy-egy regényt, vagy elbeszélést, de az vagy selejtes volt, vagy utánzás, ha ugyan nem szenvedett még egyéb betegségekben is. Általában rossz irányban indult az elbeszélő irodalom. Befútta az útat a külföldről beözönlő sok divatos salak. Pedig az út világos, s mutató táblái mindenütt láthatók, még a tízparancsolatban is benne van az aestetikai recept. Tiszteljed atyádat, hogy hosszú életű légy a földön. (T. i. tiszteld Kemény Zsigmondot, Jókait, szóval a magyar elődöket, mert maradandó csak úgy lehetsz, ha nemzeti vagy). Ne legyenek idegen isteneid. (Ne utánozd Dickenst, se Balzacot és semmi idegent). Ne paráználkodj. (Kerüld a franczia regények frivolitásait). Ne ölj. (A rémregények után, a hol tömeges gyilkolások okozzák a hatást, ne indulj). Ne lopj. (Ne plagizálj) stb. Ebben az alkalmatos időben lépett ki a nyilvánosság elé egy fiatal diák, Beöthy Zsolt, apró rajzokkal és novellákkal, melyek a fent jelzett parancsolatok ellen nem vétettek, azonfölül gondos, gördülékeny nyelven s egyéni hangon voltak tartva. Már az első akkordok megcsendülése erős reményeket fakasztott...