Két esti hold

Federico Garcia Lorca (1898-1936) tulajdonképpen kortársunk lehetne. Hogy nem lett azzá, arról Franco fasiszta csendőrei tehetnek. De műveivel itt él közöttünk. Drámáti világszerte játsszák, versei számos kiadásban jelentek meg magyarul is, s akik ismerik, tudják, hogy kevesen énekelték meg olyan szépen a spanyol tájat, a délvidék pompás zöldjeit és narancssárgáit és a sokféle holdat, mint ő. De azt kevesen tudják, és a gyerekek csak ezután fogják megérteni, hogy nemcsak a spanyol népet szerette, hanem a gyerekeket is. Egyik versében így emlékezik a gyermekkora: ,,Párducfoltos lovacskák hátán lovagolva, gyerekek falják a holdat, mintha cseresznye volna." Az egyik spanyol kiadású kötetében ott látható az egyéves Lorca párducfoltos lovacska hátán lovagolva. S lám, ez a nagyszerű ember, forradalmár költő hogy szeretett játszani! Ebben a kötetében, mely gyermekekhez szól, versei az ő eredeti, néhol vidám, tréfás, másutt szomorkás rajzaival jelennek meg, kitűnő magyar költők tolmácsolásában.