Két nemes rokon (Ál-shakespearei drámák)

A Két nemes rokont először 1634-ben adták ki, mint Fletcher és Shakespeare munkáját. Czímlapja jelzi, hogy a király szinészei adták elő a Blackfriars-ben. 1566-ból való Edwards Palamon and Arcyte czímű elveszett drámája, melyet Oxfordban játszottak, de ez - a mennyire a feljegyzésekből következtethetjük, különbözött a Két nemes rokontól. Tán egy ál-shakespeare-i dráma sem keltett annyi vitát, mint ez. Az bizonyos, hogy két szerző műve, de nem határolható el pontosan e két rész. Fletcherben majdnem mind megegyeznek az irodalomtörténetírók (a 2, 3, 4. felvonás csaknem egészen az övé.). Sok érv szól Massinger szerzősége mellett: a jellemzés módja, az orvosi czélzások, Massingernek hasonló tárgyú darabja (The Lover's Progress, melyben szintén két testvér szeret egy nőt). De ép annyi szól ellene, mint mellette. Némelyek szerint a nem Fletchertől származó részeket Beaumont írta. A kérdés eldöntve nincs. A dráma stilusa Shakespeare élete végén írt drámáinak stilusára emlékeztet, erre vall a gondolatok mélysége s a metaphorák bősége. Helyesen állapitották meg, hogy nincs a darabban semmi, a mi Shakespeare-é ne lehetne, de olyan sincsen benne, a mi feltétlenül csak Shakespearetől származhatik.