Kislegény a nagyvárosban

Mikor a Kislegény a nagyvárosban - ezerkilencszázötvenkilencben - nyolcadik kiadásában megjelent, Jarmila Glazarová, a neves cseh írónő, ezeket írta kedvenc gyerekkönyve szerzőjéről: A kis Bobes története nyolcadik kiadásában jelenik meg. Öröm ez azoknak, akik a kicsi Bobes gyereket megkedvelték. Számukra Bobes eleven lény, szinte a családhoz tartozik. Megszokták, hogy úgy gondoljanak rá, mint ismerős kisfiúra, akiért aggódik az ember: félünk, mibe üti már megint babszemnyi orrát, miféle huncutságért csípik fülön már megint, mi bántja ismét ezt a kis szívet, hol botlik újabb igazságtalanságba, mikor akad össze a gazdagok idegen, részvétlen, kegyetlen világából való emberekkel. Nem mindig és nem minden könyvnek sikerül bennünk ilyen eleven és tartós hatást kelteni. J. V. Plevának, a Kislegény a nagyvárosban szerzőjének sikerült. Könyvét a gyerekek kedvelik, szeretik. Egyre több és több olvasó kívánja megismerni és könyvtárába besorozni. Ezért szükséges az új kiadás. Vagy talán nem gyönyörű és örömkeltő, hogy abban az úttörőtáborban, ahová Pleva egyszer ellátogatott, a nyolcvan főnyi úttörő közül egyetlenegy sem akadt, aki a kis Bobes történetét ne ismerte volna?