Kóbor a seregben (Kóbor kalandjai 3.)

FÜLSZÖVEG Ahogy magunkra maradtunk, elővettem Kóbort: - Hová lettek Nagyfranc zubbonyáról a gombok? - Lerágtam róla. - Tudod, mit kapott azért, hogy a reggeli sorakozón gomb nélkül jelent meg? Nem engedik hazautazni szombaton. - Megérdemli - felelte dacosan a kutya -, mindig bántja Börcsököt. Alattomosan bántja, Börcsök nem tud védekezni. - És az nem alattomosság, amit te csinálsz? Nagyfranc biztosan sejti, hogy te haraptad le a gombjait, de nem tudja rá bizonyítani... - Alattomos embernek alattomos kutya. - Te sároztad össze a bakancsát is... - Én sároztam össze - vallotta be Kóbor a legkisebb megbánást sem mutatva. - És nem szóltál neki, hogy rendetlen az ágya... - Nem volt rendetlen. Én gyűrtem össze neki... - Kóbor, ez aljasság! - fakadtam ki. - Hogy tehetsz ilyet! Nem gondolod... - Aljas embernek aljas kutya... - vágott közbe Kóbor. Nem tudtam meggyőzni, azt hiszem, inkább ő győzött meg engem. De hát ezt mégsem engedhettem meg, megpróbáltam az érzelmeire hatni.