Lakodalmas ősz

A "Lakodalmas ősz" fiataljai számára "unalmas élet" a falusi, Arhangelszkben keresik boldogulásukat, a nagyvárosban. Hiába az idősek szorgalma és hűsége, néhány rátermett vezető energikus munkája. Hiába fejlődik a gazdaság, szabadult a falu a múlt szegénységétől, a háború utáni évek nyomasztó eszköztelenségétől, "állóvíz Kucsema": a kolhozt felvirágoztató elnök nagy családnak épített háza is elnéptelenedik, a falu is. Csak Paraszkeva Oszipovna, a sokgyermekes asszony nem adja meg magát, a korántsem mesebeli, hanem nagyon is realisztikusan ábrázolt anya: emberséggel, furfanggal, okossággal, de leginkább az élet ösztönös tiszteletével megleli a módját, hogy hosszú évek után ismét lakodalmat ülhessenek Kucsmában. Úgy, mint régen, őszelő idején, amikor a mai parasztok "már teljesítették a maguk paraszti kötelességét a földön" és "elérkezett a lakodalmak ideje". Paraszkeva régi parasztháza benépesül megint, legkedvesebb fia - a legkisebb, a benjámin, a magyar népmeseihez hasonló -, Sztyopuska alapít családot Ljubával, a fiatal falusi tanítónővel. S ez nem idill. Líra és valóság. Az olvasó óhatatlanul úgy fogja érezni, hogy itthon is érvényes, valós, lehetséges gondokról és változásokról olvas mindenestül mai regényt. Olyat, amilyet Móricz nyomán gyalogló, de a mai valóság kemény parancsait ismerő fiatal íróink legjava is írt, ír, ha falusi és paraszti témához nyúl.