Látott dolgok... Debrecen - Debrecen CSERHALMI GYÖRGY ÍRÁSÁVAL - ALBUM

ELŐSZÓ Részlet a könyvből: "Léptem be az oldalajtón. Ez egy presszó itt és sötét. Lány áll a pult mögött. Velem szemben másik ajtó. A hallra nyílik, mely felett a szálloda nyúlik. Ég felé. A szembeni ajtóban Szebeni. Még csak folt, de ahogy tágul a tér, bizonyossá válik, vállig érő ilyen haja csak neki van. Meg a szépronda szemüveg. Meg a pocak. Meg a kis púp. Na, helyben is vagyunk. Még örülök is. Meg lépek is. Lép ő is. Ölel ő, kar én. És így együtt: Te mi a fenét keresel itt? (is?) Meg én is keresek itt valamit, és találok is valakit, aki szintén keres valamit. Így megy ez, mióta élünk. Nézem Szebenit... hátrál-e már a rák kifelé belőle? Ha lenne merszem, megkérdezném menten... Jön a lány a sötétből, kávét rendelünk, meg ásványvizet, mert marha a meleg. Megy a kerek fenék a málnakeverőin a pult mögé. Felzúg a Vezúv a kávéfőző masinában. Mi meg ülünk." Vissza FÜLSZÖVEG Művész úr zsakettben hajladozta végig az utcát sétái alkalmával, mintha valamely régmúlt városi bál fővédnöke volna. Az alantas megjegyzéseket mosollyal tűrte. Kezében olasz kesztyűt szorongatott, a másik kezével lakk-keretes monokliját igazgatta, miközben a hóna alól kiállt a sétapálcája, mint valami óriási lázmérő. Lábán lakkcipő, fölötte kamásli. Egyszer hallottam fölháborodni. Úgy nézett ki, mint egy öreg Byron, aki túlélte a görög szabadságharcot és ennek elismeréseképpen letelepedhetett Debrecenben. - Uram, ön nem párbajképes! - mondta jól érthetően. Igaza volt. A cívis világ szigorú és vállalható erkölcsei nem rántottak kardot az ideiglenes hülyegyerekre. Csemete utcai lakására ez volt kiírva: Erdős Mihály, táj- és csataképfestő. Művész úr gőgös debreceni volt. Pécs, Sopron, Fehérvár, Szeged után most Debrecen is album lesz. Ahogy Szebeni látja, úgy. Úgy kell nekünk, mondhatnám, de dolgoztam már Szebeni Andrással, tehát nem mondom úgy. Csak mondom: kell nekünk! Negyven fok van kint. A napon. Árnyék sehol. A Kossuth téren még gyerekek a fák. "Az a kis pocak most mind leolvad rólad, Andriska. Én tudom. Télen megfagysz, nyáron megfősz a levedben, Debrecenben."