London ostroma

Henry James regényeinek, elbeszéléseinek visszatérő motívuma az Európát járó amerikaiak élete, sorsa, szemlélete. Daisy Miller (1878) című korai kisregénye egy szép, egyszerű, természetes amerikai lány tragédiába torkolló életéről ad képet, Daisyt a jól nevelt európai ,,társaság" kezdetben idegenkedve fogadja, majd kiközösíti, s még csak meg sem kísérli senki, hogy megértse európai szemmel nézve szokatlan viselkedését. A London ostroma (1883) hősnője ugyancsak amerikai, egy sokat próbált elvált asszony, aki elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, ő bizony megostromolja a bevehetetlennek mondott előkelő európai társaság bástyáját. Az Aspern-levelek (1888) már másfajta világba viszi el olvasóit, Velencében éldegél, és őrzi féltett ereklyéit egy töpörödött kis amerikai vénlány, aki valaha egy híres költő múzsája, sokszor megénekelt szívszerelme volt. Ebbe a poros, zárt világba tör be egy fiatal amerikai irodalomtörténész, a halott költő életrajzírója, s forgatja fel az öreg velencei palota itt felejtett lakóinak egyhangú életét. A finom tollú stiliszta nagy művészettel megrajzolt alakjai belevésődnek a modern olvasó szívébe is, soká nem felejtjük a szépre-jóra éhes kis Daisyt, a mohó, törtető Nancy Beckert, a velencei palota öreg kisasszonyait - Henry James-nek, az Európába szakadt amerikaiak avatott krónikásának megannyi teremtményét.