Megkondulnak a harangok

Nándorfehérvár falai alól véres fejjel menekült a török. A világuralomra törő, gőgös Mohamed ruháját és szakállát tépve átkozta a sorsot, amely rázúdította a végzetes csapást. A sors azonban méltatlanul bánt el a győzővel is: Hunyadi Jánost gyilkos kór támadta meg, s röviddel a török megfutamodása után meghalt. Hosszú út vezetett a nándorfehérvári győzelemhez. Hosszú és tüskékkel teli. Az egymás ellen hadakozó és csakis önző érdekeikért küzdő feudális urak a pusztulás veszélyébe sodorták az országot. A Vitovecz-féle rablóbandák garázdálkodtak szerte az országban, megrohanták a kisnemesi kúriákat, legyilkoltak és kiraboltak mindenkit, akit ott találtak. Közben a török készülődött. Nemcsak Magyarországot, hanem Nyugat-Európát is pusztulás fenyegette. A főurak közül egyedül Hunyadi aggódott az ország sorsáért. Egyedül ő és a köréje sereglett kisnemesek ismerték fel az igazi tennivalót: letörni a bárók hatalmát, hogy aztán egységesen készülhessenek fel a legveszélyesebb ellenség, a török fogadására. A feudális főurak gyűlölték Hunyadit, s ahol csak tudták, mindenütt keresztezték becsületes szándékait. Odáig merészkedtek, hogy egy alkalommal életére is törtek. A nagy magyar hazafi tisztában volt a nagyurak szándékaival, de nyíltan nem léphetett fel ellenük, mert eltökélt szándéka volt, hogy lehetőleg egységes országot állít szembe a török előrenyomulással.