Mert ez a föld nem kell senki másnak

FÜLSZÖVEG A szerző önmagáról és regényéről 1930-ban születtem. Uelenben. Ez a városka már sarkvidék; a Bering-szoros partján fekszik, szép időben odalátszanak Alaszka hegyei. Apám vadász volt. Amikor iskolába jártam, szinte még nem is léteztek csukcs nyelven szépirodalmi művek. Eljártam a felső tagozatosok irodalomóráira: így ismerkedtem meg az orosz és a szovjet irodalommal. Még a hétosztályos iskolában eltökéltem, hogy bejutok a leningrádi egyetemre. 1946-ban el is indultam Leningrádba. Akkoriban nemhogy sugárhajtású repülőgépek, de még menetrendszerű hajójáratok sem léteznek. Pénznem persze nem volt. Halászbárkákon utaztam. Előfordult, hogy fellopóztam egy-egy nagyobb hajóra. Azokon általában fülön csíptek, és kitettek a partra. Időnként sikerült pénzt keresnem, s olykor egy darabig jeggyel utaztam. Az ilyen utazások általában sokáig tartanak. De azért nem egészen haszontalanok; rengeteg élményt szerez az ember. És Naukon faluban bálnavadászbrigádban dolgoztam, a Szent Lőrinc-öbölben kimeszeltem a helyi újság szerkesztőségét (ekkor dolgoztam először a sajtónak), a Gondviselés-öbölben rakodómunkás voltam, matrózkodtam a Bering-tengeren, voltam tolmács egy geológusexpedíció mellett. Leningrádban már elsőéves koromban fordítani kezdtem; én ültettem át csukcs nyelvre Puskin meséit, Lev Tolsztoj és Makszim Gorkij számos elbeszélését. A fordítói munka során nemcsak megismertem az orosz irodalmat, de sok segítséget kaptam első írói próbálkozásaimhoz is. 1953 óta öt regényem és jó néhány novellás kötetem jelent meg. Ezt a könyvemet, melyet most tart kézben az olvasó, megtörtént események alapján írtam. A hősöket valóságos személyekről mintáztam. Ám ez a könyv mégsem a múlt rekonstrukciója, nem történeti munka. Legfőbb célom, hogy elmondjam, hogy ezen a bolygón testvérnépek élnek. Honfitársaimat a valóságnak megfelelően akartam ábrázolni, le akartam rombolni az egzotikus Északról szóló mendemondákat. Ha ez sikerült, teljesítettem a magam elé tűzött feladatot.