Napországban-Három barát

Részlet a könyvből: "Hosszú, kemény, havas, szigorú tél után, végre beköszöntött a tavasz. Senki sem örült neki jobban a kis Juriga Palkónál. Mint a kalitkából kiszabadult kis madár, vidáman röppen a magasba, úgy futott ki ő is a faluból szeretett kedves helyei közé. A régi, dohos kunyhó, mely fiatal szívének oly szűk volt, s rajta a kis ablakok, nemcsak be voltak zárva ősztől tavaszig, hanem fele magasságig be is voltak tömve szénával. Az öreg Juriga Pál, akiről az emberek nevezték, sem apja, sem nagyapja nem volt, de szívből szerették egymást. Az öreg Pál, mint szitakéregkészítő, élte le életét a hegyek között. Ott volt már egy kunyhója, melyet évente rendbe hozott, s már harminc éve szolgált neki lakhelyül. Azelőtt a fiaival együtt élt, de azok, mint fiatal sasok, régen kirepültek az öreg fészekből, s azóta az öreg rendesen a falubeliek közül vett magához egy idegen lakót azok közül, akik fát jöttek venni, hogy abból mindenféle eszközt készítsenek."