Ne bántsátok az öregeket - Haragvó vallomások életről, halálról

Szerző vagyok, illetve az szeretnék lenni, de mindig vesztek, mármint anyagilag és nem szerzek. Erkölcsileg nem, mert az olvasóknak tetszenek az írásaim. Az írás nálam kényszer. Minden másban hirtelen vagyok, de a munkában következetes. Tolmácsoltam, és sok százezer oldalt lefordítottam. Ebben rendkívül pontosnak kellett lenni. A munkába belerokkantam, megsüketültem, tönkre ment a gerincem. Mégis boldog vagyok, mert külföldön is rengeteget tolmácsoltam, sok hírességet, országot, embert megismertem, és engem mindenhol megbecsültek. Csak a családom nem, a három gyermekem közül csak a fiam, annak felesége, akinek végtelenül hálás vagyok. Néha telefonálnak. Ezek a napok számomra piros betűs ünnepnapok, a többit nem tisztelem, azok csináltak, műünnepek. Könyveim többségét ingyen osztogatom, nekem csak az a fontos, hogy sokan olvassanak könyveket. Egyedül élek, sokat gondolkodok a világ menetelésén. Sokan jósnak tartanak. Élettapasztalatom segít az előrelátásban. Eddig minden bejött. Rájöttem, hogy mit akarok az írásaimmal. Tovább élni, legalábbis addig, míg meg nem találom magamat, mert eddig nem sikerült. Tisztelettel Az ember