Nők a gályán

Vajjon gondol-e Régine, mióta férjhez ment és fényűző, ostoba kerületben lakik, a balparton, velünk, függetlenséggel átitatott és felszabadulásért rajongó barátnőivel átélt időkre? Minap egy este nála ebédeltünk. Még mindig Régine, de már nem a régi. Azon a napon, amelyen barátnőnk lemondott függetlenségéről, - ez a szó, ha nem harcos gondolatot, legalább is bajt, állandó szívfájdalmat jelent neki - és a hagyományok szerint megint uri nő lett, azon a napon valami megfoghatatlan szakadás történt közöttünk. Valami, inkább barátságunk külső formáinak megnyilvánulásában, mint hű, igaz, megingathatatlan barátságunk gyökerében. Csak éppen az a bizonyos kötelék, ami minket hozzá és őt hozzánk kötötte, nincs többé. Barátnőnk búsul érte. És mikor igyekszik újra összekötni a szálakat, hogy a bog ne vevődjék észre nagyon, olyankor hív meg, mikor férje nincs otthon.