Örvény

Draskóczi Ágnes türelmes költő. Nem sietett versei közreadásával, nem keresett kapkodva népszerűséget. Oka van az írásra, méghozzá különleges oka. Kényszerítő morális feladat számára a rögzítés, a pillanat, a múlt, a külső és belső táj megörökítése. Számára az írás tétje nem a jelenvaló, kézzelfogható siker - szakrális cselekedet, így nem elhamarkodható. Az alapos megfigyelés, a beállítás pontossága, a megfelelő fény kiválasztása, a műhelymunka precizitása jellemzi írásait, akár a jó ,,fényképész" felvételeit. Verseinek tárgya alapvetően az értelmiségi lét mindennapos küzdelmeiből merít, a látszólag egyszerű mindennapok fátyla mögé néz: a gyerekkor, a felnőttkor tájait és szereplőit - köztük önmagát - nem retusálja, fájdalmas és derűs felismeréseit sem festi át. Tárgyait - valóságos vagy irodalmi hőseit, a test és a lélek utazásainak jól megválasztott vidékeit - jól ismeri, a legjellemzőbb látószögből ábrázolja. Sorait olvasva mégis szépnek látjuk a málló vakolatú lépcsőházat, a szűk padlásszobát, megszeretjük a számunkra idegen ismeretleneket. Verseiben a valóság mindig felmutatja allegorikus síkját is, letisztult költői nyelvének metaforikus utalásrendszere a látványon túl sejthető lényegre mutat. Lírája egyaránt tartalmaz kötött formában írt és szabad verseket, melyek azonban valamiféle forma emlékét szinte mindig őrzik. A választott forma számára soha nem üres virtuozitás, a mesterségbeli tudás fitogtatása - mindig a tartalomhoz legillőbb szükséges és egyetlen lehetőség. Molnár Krisztina Rita költő