Pápai vizeken ne kalózkodj!

Az író, mint pincér, mint aki felszolgálja az írást. A nyelvet. Ebben a könyvben is fontos szerepet kap szerep és azonosság, világ és nyelv megfeleltethetősége. Ahogy egy későbbi könyvében (Egy kékharisnya feljegyzéseiből) mondja a szerző: "Az én mondataimnak amúgy is más a valósághoz való viszonya, majdnem fordított, mint ami normális. Nem leírom a valóság egy részét, és akkor úgy ellenőrzöm magamat, hogy jól dolgoztam-e, hogy ezek a mondatok valóban leírják-e azt a valóságot, hanem mondatokat eszkábálok, és a mondataim valóságát ellenőrzöm azon, hogy megnézem, van-e a világban olyan rész, amely megfelel ennek a leírásnak. Ez egy más viszony, amely lényegében azt állítja, hogy én csak a nyelvet tekintem valóságnak, és mindent nyelvnek tekintek." Ez azonban nem jár kételyek nélkül - idézet a regényből: "A bizonytalanságról beszélek. Arról, hogy a szöveged önmaga tartalmazza azokat a kétségeket, melyeket önmaga támaszt, s melyek jó része magára a szövegre vonatkozik."